És két napja jött a kattanás. Ha minden igaz, holnap időpontom is lesz. Nem érdekel, ki mit gondol. Én szeretném, akarom, hogy az az egy szó a csuklómba legyen vésve. Így ha ránézek, tudom, mit akarok, miért küzdök, egyáltalán, az egész életem jobban tudom megélni ezáltal.
Jöttek azzal nekem, hogy megbánom, hogy megítélnek majd miatta. Megbánás? Ha már rágondolok arra, hogy az enyém lesz, boldog vagyok. Megítélés? Ma már elmúltak azok az idők, amikor csak a bűnözők, és egyéb rongyok tetováltatnak csak. Attól még nem leszek más ember, nem leszek rosszabb. Ugyanúgy tanulok, remélem hamarosan diplomám is lesz, és majd mondhatom, hogy jogász vagyok. Ugyanúgy keményen fogok dolgozni, ugyanúgy szeretem a családom és a barátaim, segítek, ahol csak tudok. Ráadásul, ahol szeretnék majd dolgozni, nem gond. Ott tudják, hogy nem ez alapján lesz valaki jó szakember, vagy rossz.
Szerencsére a barátaim támogatnak, megértenek. Nem ez alapján ítélnek meg. A család elfogadta már. Innentől kezdve pedig nem érdekel, hogy ki, mit mond. Én se bántok, vagy szólok meg másokat, mert mondjuk olyan dologgal, vagy tulajdonsággal rendelkeznek, ami nekem nem tetszik. Mindenki úgy éli meg az életét, ahogy akarja. A lényeg, ne bántson másokat, hogy boldog legyen, mert akkor minden jobb lesz, és másoknak is pozitív dolgokat sugároz.
